BLOG NYITÁSA: 2014. JÚNIUS 1!
Egyedül a szigeten
Ez az első alkalom, hogy hajón vagyok. Rettentő nagy boldogsággal tölt el, hogy mi nyertük meg az álomutat, aminek az esélye közelebb volt a nullához.
Táskámmal nem törődve, léptem ki a hajó szélére. Hajamat a kellemes szellő csapdossa, és orromat átjárja a sós óceáni levegő. A nap melegíti az arcomat. Nincs valami nagy csend, hisz nem mi vagyunk az egyetlenek, akik ugyanúgy helyet foglaltak ezen a járaton.
- Sam! A táskádat ne hagyd szem elől! - kiabált a hátam mögül egy aggódó női hang.
- Figyelek rá, anya! - nyugtatom meg családtagomat.
Mindig ilyen volt. Aggódó és figyelmes. A tipikus "Még ezt is tedd be a bőröndödbe, a biztonság kedvéért" anyuka.
Ketten jöttünk a hajóútra. Mivel nincs is más a családban, csak ketten. Testvérem nincs, szüleim pedig elváltak, így az otthoni teendőkkel teljesen magamra vagyok utalva.
- Nagyon figyelhetsz rá! - fogta meg egy gondoskodó kéz a vállamat, és a kezembe nyomta a bőrönd fogóját. - Tudod, hogy sok a zsebtolvaj az ilyen helyeken! - emeli föl mutatóujját figyelmeztető jelleggel.
Nem sokat törődve a fenyegetéssel nevetek fel.
- Persze anya.
- Gyere. Megkaptuk a kabinunk kulcsait. - pörgeti meg az ujján az adott kulcsot.
Egy könnyebb mozdulattal ragadtam ki a kezéből, és a cuccommal együtt indultam meg a szobák felé.
Medence, napágy és napszemüveg. Semmi sem ronthatja el ezt a nyaralást!
A távolban fekete felhők hömpölyögnek. Egy-egy villám is felcsillan a sötét vatták között. Tényleg nem ronthatja el semmi ezt a nyaralást?
